Érdeklődésem középpontjában az ember áll. Talán nem véletlenül, két emberekkel foglalkozó tudomány határterületén igyekszem megtalálni a helyemet, pszichológus és kulturális antropológus vagyok. Gyakorló pszichológusként e két megközelítést igyekszem közelíteni egymáshoz, és alkalmazott eszköztáramba építeni. Az egyetem elvégzése után kamaszokkal és fiatalokkal dolgoztam több éven keresztül. Intenzíven foglalkoztam halmozottan hátrányos helyzetű serdülőkkel is egy olyan csoportmódszer segítségével, amelyet egy kollégámmal fejlesztettem ki, s amely művészetterápiás eszközöket ötvöz rítusokkal, népi hagyományokkal, mesékkel, mítoszokkal. Fiatalkorú fogvatartottakkal dolgozó nevelőknek is tartottam kiégést megelőző szupportív csoportot, önsegítő esetmegbeszélő csoportot szerveztem fiatal pszichológusoknak. Ha tehetem mindezek mellett pszichológiát is tanítok középiskolásoknak. Elmélyülten kutatom a várandósság és a szülést követő időszak lelki történéseit is, magamban, másokban, könyvekben. Három éve nem csak különböző intézményekben dolgozom, hanem elindítottam magánrendelésemet is, amely igazán kiteljesítette a szakmai horizontomat. Sokféle ember, sokféle, egyedi problémával keres meg, és én lelkesen dolgozom azon, hogy életük elakadásaiban segítséget nyújthassak. Sokat fejlődtem szakmailag és emberileg is az elmúlt években. A pszichológia ezt is jelenti számomra: örök változás és fejlődés.
Mindannnyiunknak saját, egyedi útja van a lelki egészsége megtalálásához. Én pedig abban segíthetek, hogy kísérőnek szegődöm a darabok, részletek összerakásához. Ami egyedül sokszor nem könnyű.
Ha röviden szeretném megfogalmazni, mi a feladatom pszichológusként, akkor azt mondanám, segítségnyújtás a lelki egészség elérésében. Biztosan sok-sok meghatározását felsorolhatnám a lelki egészség fogalmának, tudományos definíciókat és híres pszichológusok gondolatait idézhetném, de azt gondolom, a lelki egészséget mindannyian másként találjuk meg. Nincsenek receptek, én pszichológusként sem tudok egy biztos gyógymódot, ami elvezethet hozzá. S hogy én hogyan beszélnék, írnék róla, mit is jelent számomra?
Először is, ahogy a név is kifejezi, a szó, egészség, az egészről szól, egy olyan állapotot ír körül, amikor úgy érezzük, életünk különböző részei, személyiségünk darabjai összhangban vannak, a világ valahogy kerek, hiszen mi is azok vagyunk. A lelki egészség tehát azt az állapotot jelenti, amikor nem vagyunk darabokban, amikor nem azt mondjuk: szét vagyok esve. Ilyen állapotok időről-időre maguktól is adódnak az életünkben, boldognak és teljesnek érezzük magunkat. Mikor azonban részekre bomlik az egész, mert a sok nehézséget már nem bírjuk el, jól jöhet egy segítség...
Mennyi időt is töltünk azzal, hogy valamit keresünk, amitől egészebbek, egészségesebbek leszünk? Biztonságot, otthont, párt, élményeket, nyugalmat, és még sorolhatnám a végtelenségig. Amikor megtaláljuk vágyunk és kereséseink tárgyát, egyetlen célunkat, egyszer csak ott állunk látszólagos elégedettséggel, de mégis valami hiányérzettel, hiszen a keresés közben elfelejtettük megtalálni és magunkba fogadni azt a sok mindent, ami még mellettünk elment. A lelki egészség nekem azt is jelenti, képesek vagyunk úgy élni az életünket, hogy nem csak vágyak és célok vezérelnek, hanem a jelen pillanat és minket körülvevő világ apró részletei iránt is fogékonyak vagyunk.